Nyitólap  ::  Bemutatkozás  ::  Stresszoldás  ::  Kártyajóslás  ::  Sorselemzés  : A karma törvénye  ::  Elérhetőség

 Cíkkeim:  Akasha krónika  ::  Lelkünk titkai  ::  Szeretetösztön és szexualitás  ::  A boldogsághormon hatása

Spirituális Tanácsok
 

Az emberi lélek titkai:

I. Az életenergia:

Az ember a fogantatásakor kapott életenergiából gazdálkodik élete folyamán, melynek a minősége a genetikai programjától, illetve a fogantatáskor fennálló bolygók egymásra hatásától és a napszél energiától függ.

Vagyis az egyén sorsa fogantatása pillanatában eldöntött, az életprogram (genetikai kód) kijelöli számára az élete folyamán bejárandó életutat, karmát (karma* - szanszkrit szó, és utat jelent).

Az életút testre szabott feladatokkal van kikövezve, az viszont, hogy az ember, mint szuverén lény mennyire tudja teljes testi erejét és lelki energiáját a feladat végrehajtásának alárendelni a környezet hatásaitól függ.

 /A karma* Szanszkrit szó, mely eredetileg, az életutat, a sorsot jelentette, ez esetben a karma nem teljesítése, nem jár büntetéssel, legfeljebb egy sikertelen, boldogtalan életet eredményez.

De a karma szó egyben jelen és előző életeink tetteinek és nem tetteinek visszatérő következményeit és a kötelező karmikus feladatokat is jelenti, melyek a lélek fejlődését és „vezeklését” szolgálják./

Amennyiben ideális a két szülőpár közötti kapcsolat (két nem találkozása) akkor elmondhatjuk, hogy a kisgyermek ideális körülmények között kapja meg az indíttatást az életútjára.

Az már rajta múlik, ő ezt hogyan használja ki az élete folyamán, ha az oviban, vagy az iskolában akadályokba ütközik, azt átugorja, megkerüli, vagy fejjel nekimegy és összetöri magát. 

A bolygó állásokból kifolyólag már a fogantatás pillanatában eldől, hogy a gyermekből kifelé forduló (extrovertált), vagy befelé forduló (introvertált) típusú ember lesz e.

Vagyis már a gyermekkor elején látszani fog, hogy vezéregyéniség lesz e (domináns jelleg), vagy élete folyamán a későbbiekben alárendelt szerepet fog betölteni.

Az embert az érzelmei vezérlik és a test és a lélek kölcsönhatásából keletkező információs és érzelmi áramlatok határozzák meg, a közelebbi, vagy távolabbi célok elérése érdekében végzett cselekedeteit.

Amennyiben az adott célhoz vezető út végigjárása közben akadályok gördülnek eléje, akkor azok leküzdése érdekében a fogantatáskori napszél energia és csillagállás alapján fog cselekedni.

A test és lélek kölcsönhatása nagyon meghatározó, mert ha a lélek a test börtönébe zárva senyved, akkor depresszió, búskomorság, apátia lesz úrrá az egyénen, és az útja elkanyarodik, esetleg öngyilkosságba vezet.

Ha a lélek kap valahol léket, akkor a testen manifesztálódnak a lélek sérülései, és azok különböző testi (pszichoszomatikus) megbetegedésekként jelentkeznek, hiszen a test és a lélek szorosan összefügg egymással.

Ha az az ország amelyben élünk, jóléti államot produkál, ahol mindenki tehetsége szerint alakíthatja az életét, nincsenek létszükségleti és egzisztenciális gondjai, akkor ott magasan szárnyal a lélek és épül a test.

De ha az állam elnyomással, lakosai sanyargatásával, munkaerejének kisajtolásával tartja fenn az országot és a nemzet létét, akkor ott minden, dugába dől!

II. A gyermekkor:

A gyermekkor erősen meghatározó minden ember életében, a gyermekhez legközelebb álló személy pedig az anya, és ha ő jól végzi az óvó, védő, tápláló, szeretetet adó feladatát, akkor nincs baj.

 Megjegyzem, hogy a gyermeknek a szeretet a legfontosabb, könnyebben elviseli azt, ha materiális dolgokat, pl. drága játékot, ruhaneműt, vagy korunk divatját, egy drága mobiltelefon, stb. nem kap meg.

A baj akkor és ott kezdődik, amikor az anya elnyomó, és/vagy nem törődik megfelelően a gyermekkel, és/vagy nem szereti őt jól és eléggé.

Az akaratelnyomás, a cselekvés behatárolása (a szülő akaratának a gyermekre történő ráerőszakolása) egy életre meghatározó tényezővé válik a gyermek életében.

Ez esetben a gyermek felnőttkorára, bizonytalan, határozatlan és sérülékeny emberré válik, és hajlamos lesz behódolni a mindenkori elnyomó akaratának (az ilyen társadalom az autoriter vezetők célja!).

Így a későbbiekben, az elnyomó, vagyis az anya nélkül elveszett ember lesz, mivel minden cselekedetét az a gondolat fogja vezérelni, hogy „anya mit szólna hozzá, ha...?”.

Az ilyen fiúgyermekből, papucs férj lesz, ugyanis ösztönösen olyan nőt választ társának, aki az anya szinonimája és elnyomja őt, lehet, hogy a tudata ezzel nem fog egyetérteni, ám „lázadni” nem fog, nem mer!

Ha az ilyen ember születetten domináns alkat, akkor hatalmaskodó, elnyomó főnök lesz, ha pedig részben domináns és részben nyuszi, akkor az alkoholba menekül.

Amennyiben a családban az apa a domináns jelleg, és az ő rabiátus, uralkodó és fenyítő szelleme uralkodik, akkor a gyermekből egy félénk, határozatlan, kockáztatni és kezdeményezni nem merő személy lesz.

Ha mindkét szülő elnyomó, akkor a gyermek előtt két út áll a későbbiek folyamán, ha gyenge a napszél energiája, akkor sodortatja magát az áramlattal, és hagyja, hogy a szülei amíg élnek, irányítsák az életét,

Az ifjú felnőtté vált gyermek másik lehetősége pedig az, hogy lázad és elhagyja a szülői házat, majd domináns egyénné és jó szervezővé válik (saját életét is megszervező) és *sikerember lesz belőle.

/*sikerember: kinek - kinek más a siker! - van, akinek a függetlenség, egy közepesen jó életszínvonallal, de van, akinek a vezető státusz, vagy az érzelmi vágyai megvalósítása… stb. jelenti a sikert./

A szülők elvesztése katarzishoz, azaz teljes testi és lelki összeomláshoz is vezethet, de ha a gyermeknek a génjeiben hozott információs energiái erősek, akkor lerázza az elnyomókat, és kitör.

Sajnos van úgy, hogy egy ember az életútján sok elnyomóval találkozik, ez esetben minden elnyomó egy-egy tégla az élete boltozatán, és a túl sok elnyomó elől sem kitérni, sem kitörni nem tud.

Vagyis, az elnyomók boltozatot alkotnak az adott ember életútja felett, és bezárják őt önmagába, így a test és a lélek az objektív körülmények csapdájába esik, és megadja magát.

Ilyenkor két út áll előtte, elpusztul, vagy elfut a körülmények és önmaga elől, aztán új egyéniséget ölt magára, ez is egy megoldás, ám boldogtalan lesz, mert nem teljesíti a „karmáját” (a magával hozott élettervét).

Itt az lenne az optimális megoldás, hogy *"ember küzdj és bízva bízzál", ugyanis mindenki rendelkezik a kudarcok feldolgozásának tudományával, de van aki erőt merít a kudarcokból, más meg összeroppan alattuk. 

(*"ember küzdj és bízva bízzál"- természetesen ez is csak egy bizonyos határig igaz, ugyanis itt is érvényes az a közmondás, hogy a többség győz)

A lélek harmóniáját és az érzelmi áramlatok egyensúlyát a megfelelő mennyiségű sikerélmény alapozza meg és erősíti, de ennek kialakulásban nagy szerepet játszik a szülőktől kapott gyerekkori dicséret és elismerés. Ugyanis az a gyermek akit a szülei dicsérnek, elismernek és bátorítanak, nagyobb önbizalommal vág neki az életnek - ovi, iskola, majd felnőttkor - ám ha már otthon is lekicsinylik, akkor elkallódhat, ha tehetséges is.
Ha viszont - akár csak egy középszerű embert is - folyton dicsérnek, biztatnak és elismernek, az kibontakozhat és sikeres emberré válhat, tehát a gyerekkor és a nevelés erősen meghatározza az egyén későbbi életét.
Mivel az érzelmek nagyban befolyásolják a lélek komfortérzetét, a lélek komfortérzete pedig befolyásolja a *társadalmat, és az az ember aki jól érzi magát a bőrében, az
*hasznos tagja lehet a társadalomnak.

/*Hasznos tagja lehet a társadalomnak - ezalatt nem kell szigorúan azt érteni, hogy korszakalkotó dolgokat, pl. találmányt hozzon létre, az is elég ha az illető harmonikusan tevékenykedik  a maga területén.

Hiszen aki harmóniában él és tevékenykedik, az boldog és harmóniát kelt maga körül, így nem csak elvesz energiát a kozmikus óceánból, hanem vissza is táplál oda, hiszen minden - mindennel összefügg!. 

A társadalom pedig esetünkben nem csupán azt a közösséget és országot jelenti, amelyben élünk, hanem a világmindenségben élő embereket./

 III. Az érzelmek:

Az embert az érzelmei vezérlik, és ha már magzat-, majd kisgyermek-, ifjú- és felnőtt korban is megfelelő inger-gazdag, érzelmek által fűtött környezetben nő fel, akkor sok szeretetet akkumulálódik benne.

És a benne akkumulálódott szeretetet a későbbiekben ki tudja árasztani a környezetére, vagyis akit kiskorában szeretnek (mint már írtam, a szeretet mindennél fontosabb!) az egész életében viszontszeret.

Példának okáért, nézzük meg, hogyan reagálnak egyesek egy macskára, vagy kutyára: a kiegyensúlyozott érzelmi áramlatoktól fűtött egyén lehajol az állathoz, hogy megsimogassa, és az ölébe vegye.

Ha pedig egy szép lovat, egy oroszlánt, vagy olyan állatot lát, amit nem tud babusgatni, akkor szívét - lelkét áthatja a szeretet, azaz, megérinti őt a boldogság áramlata.

Aki nem kapott elég szeretetet gyerekkorában, az életfogytig tartó neurózisban fog szenvedni, ami épp úgy okozhat depressziót, alkoholizmust, vagy aberrációkat, mint ahogy kegyetlenkedésre való hajlamokat.

Ha egy ilyen ember kutyát, macskát, vagy bármilyen neki kiszolgáltatott élőlényt, (állatot, embert) lát, akkor megijeszti, vagy valamiképpen bántalmazza, és/vagy kegyetlenkedik vele.

Elvileg nem tehet róla*, (*azért van az ész, hogy lektorálja az érzelmeket, de ő nem akar változni, változtatni!) a gonoszság a tudatalattijából jön, ezért ő az embertársaival is kegyetlenül, elnyomóként fog viselkedni.

Az elnyomók a kisgyermekkorban ki, vagy át nem élt szeretetet (fontossági érzést) uralkodási és dominancia vággyal helyettesítik, számukra a pénz, a siker és a hatalom ennek a pótlásához szükséges

 A másik ember segítésére, ajándékozása,számukra elképzelhetetlen, ők a milliókat élére rakva, zsugori (Harpagon) módján élve a siker és a hatalom érdekében, vagy annak oltárán áldozzák fel,

Ők boldogok, ha a gazdagságukat mutogatni tudják, ha irigylik és csodálják őket, ám nincsenek tisztában azzal, hogy a magamutogatásuk, nem csodálatot, hanem inkább gyűlöletet kelt irántuk.

Aki megfelelő szeretetet kapott az ha teheti adakozik és boldog, így nem, vagy csak kevésbé betegszik meg, illetve hamarabb legyőzi az akadályokat és hamarabb lesz úrrá a gondokon és a bajokon.

Az az ember aki elégedett és boldog, általában sikeresen végigjárja  az életútját, és szeretetben, boldogan áll az mindenható elé, mikor eljött az ideje és el kell hagynia a földi létet.

Viszont a boldogtalan, kiegyensúlyozatlan, betegségben nyögő emberek körömszakadtáig ragaszkodnak az élethez - vajon miért van ez?

Nos, azért, mert a tudatalattijuk nem akarja elengedni őket, nem akarja engedni, hogy megfutamodjanak a sorsuk és a karmájuk megélésétől!

Mivel a halál menthetetlenül elviszi őket is, a következő életükben csak úgy tudnak kellő lendülettel indulni, ha *megtagadják gaztetteiket és vagyonukat szétosztják,, vagy alapítványba fektetik.

/*megtagadják gaztetteiket:  pl. II. József,  a "kalapos király", ő három kivételével visszavonta Magyarországra vonatkozó rendeleteit/

IV. A boldogság:

A boldogság, mint tényező, nagyon fontos az ember életében, bár a boldogság relatív, de a közmondás azt mondja, hogy „boldog ember az, aki jól érzi magát a bőrében.” -  és ez bizony így is van.

Az Úr, mikor megteremtette az embert, akkor a boldogságot és a szeretetet adta neki ajándékba, tehát a szeretet, szerelem, kéjvágy, kéjérzet , azaz a vágyak kiélése hozzátartozik a harmonikus élethez.

Persze a  boldogság eléréséhez sokféle út vezet, van, akit a vagyonszerzés, az üzleti sikerek, vagy a pénz boldogít - a maga módján az ilyen ember is boldog, boldog mert sikeres és elérte a vágyait.

De van, aki akkor boldog, ha egyensúlyban van önmagával és a környezetével, szeret, és mások is viszont szeretik őt, míg van, aki attól boldog, ha adhat, ha elosztogathatja az anyagi javait.

Az ilyen ember a szívét és a lelkét. is odadaná, ő akkor boldog, ha másoknak adhat és örömet okozhat, vagyis a másoknak okozott bőkezű segítség és szeretet kiárasztás is boldoggá tehet egy embert!

Nem minden a gazdagság, mert a jólét és a kényelmes élet tunyává teszi a testet és a lelket és ha a lélek eltunyul, akkor előbb-utóbb testi betegségekkel jelzi, hogy hiányzik neki valami.

Van, olyan ember aki a gazdagságát és a jólét adta szabadidejét utazgatásokkal tölti, melynek célja a világ és a különböző kultúrák megismerése.

De van olyan is, aki alkotásba merül és festeget, írogat, könyveket olvas, műtermeket látogat, gyönyörködik és így építgeti a lelke katedrálisát.

Példának okáért nézzük csak meg az Európai, jóléti államokat, ott már kisgyermek kortól elkezdik testük és lelkük munkára fogását, és önmaguk testi és lelki trenírozását.

Megtanulják az önmenedzselést és nyugdíjazásukig, feszesre spannolt idegekkel és izmokkal vannak jelen a társadalmukban, ugyanis ott nem lehet lazítani.

Náluk a fizikailag aktív életút kétharmadát teszi ki a személyiség fejlesztése.

A Nyugat-Európai államok polgárai mikor már kifizették a lakást, az autót, és felnevelték, útnak indították gyermekeiket, akkor elmennek nyugdíjba és elkezdik élni a saját életüket. 

Elkezdik megvalósítani, azt ami bennük szunnyad - egyetemre járnak, művészetet, nyelveket, tudományokat tanulnak, alkotnak, és a magas nyugdíjból utazgatnak a világban.

Az életük hátralévő még aktívnak mondható évében csak a testük és a lelkük harmóniájára és annak összehangolására figyelnek, új karaktert alkotnak maguknak és végigjárják az életútjukat.

Ennek így kéne lenni nálunk is, de mi - objektív okok miatt, pl. rendkívül csekély nyugdíj - csak szerényen tudunk a hobbinknak élni (megjegyzem, hogy sokan még úgy sem!).

Végezetül jegyezzük meg, hogy a bölcs ember nem attól boldog, amit kicsikar a sorstól, hanem attól amit vissza tud adni a *társadalomnak - azaz amit vissza tud táplálni a kozmikus óceánba!

 /* A társadalom itt nem csak azt a közösséget és országot jelenti, amelyben élünk, hanem az egész világmindenség emberiségét, a kozmikus óceán szót pedig az Akashára értem./

A boldog és kiegyensúlyozott lélek, nem csak energiát vesz el a kozmikus óceánból, hanem vissza is táplál azt oda!

 

Budapest 2018-04-25

 Elérhetőség:1181 Budapest, Havanna u. 54.

Bejelentkezés: +36-20-344-1742, E-mail

<< tovább >>